Május 15-én idén is összefog az egész világ, hogy a Nemzetközi Klímaváltozási Akciónap keretében felhívják a figyelmet a bolygónk éghajlatát fenyegető veszélyekre, és a klímaváltozás által előidézett, vészjósló természeti változásokra.
A kutatók hevesen vitáznak arról, hogy a felmelegedést milyen mértékben idézik elő természeti hatások (a napsugárzás erősödése, a vulkáni tevékenység, a Föld pályaelemeinek változása) és milyen mértékben emberi tevékenységek. Az ENSZ klímaváltozással foglalkozó nemzetközi szakértői testülete 2007-ben megállapította, hogy a globális felmelegedés ténye nem vonható kétségbe, s azt az ember okozza.
Az emberi tevékenység különféle gázokat juttat a légkörbe. Ezek a gázok nem engedik meg a hosszúhullámú (hő) sugárzás kijutását a világűrbe, azaz a hő egy részét megköti a Föld. A fő üvegházgázok a szén-dioxid (CO2), a metán (CH4), a nitrogén-oxidok és a vízgőz (H2O). A különböző üvegházgázok nagyon különböző hőelnyelő képességgel rendelkeznek. Közülük a vízgőz szerepe a természetes üvegházhatásban jelentős, mennyisége nem nő a légkörben, ellentétben a szén-dioxiddal és a metánnal.
Az biztos, hogy a légköri CO2 mennyiséget az emberiség jelentősen megemelte; az ipari termelés előtti 280 ppm-hez képest most közel 380 ppm (parts per million, milliomodrész). A szén-dioxid mennyiségének növekedése pedig elősegíti a hősugárzás csapdába esését a felső légkörben. A csapdába esett hő egy része visszasugárzódik a Föld felszíne és az alsó légkör felé, felmelegítve azt. A kutatások eredménye szerint a légköri szén-dioxid sűrűsége kb. 5000 és 200 ppm egység között mozgott a földtörténet elmúlt 600 millió éve során. Amikor a szén-dioxid és más üvegházgázok szintje hirtelen megnőtt a légkörben, azt hőmérséklet-növekedés kísérte. A hőmérséklet változást nem mindig az üvegházhatású gázok sűrűségnövekedése indítja el, de mindig gerjeszti, ezért a hőmérséklet növekedése várható.
Friss vizsgálatokban olyan hatásokat is belevettek a számításokba, melyekre az eddigi modellek nem fordítottak nagyobb figyelmet. Eddig alapvetően tengeren lévő jeget, a felhőket és a vízpárát vették tekintetbe, de egy új modell, amit a Bristoli Egyetem kutatói fejlesztettek ki, figyelembe veszi a növényzet és az időszakos hó és jég hatását is. Ennek eredménye szerint a sarkok körüli felmelegedés 10 °C-t is elérhet, ha pusztán 400 ppm (milliomodrész) lesz a CO2 részaránya a légkörben. 400 ppm pedig itt van a “kapuk előtt”, mert jelenleg 375 ppm és évente 1-1.5 ppm értékkel nő.
James Lovelock, a bioszféra és a geoszféra kölcsönhatásainak neves szakértője, a Gaia-hipotézis megalkotója már 1992-ben arra figyelmeztetett, hogy a globális felmelegedésre elsősorban nem az egyre melegedő éghajlat fog bizonyítékul szolgálni, hanem a rendkívüli időjárási jelenségek gyakoribbá válása. Öt év elteltével ezt már minden kétséget kizáróan tapasztalni fogjuk – mondta akkor. És tapasztaljuk is. A múlt század közepe óta az addigi átlagos hőmérséklet-változásokhoz képest az eltérés egyre nő.
A klímaváltozás további következményei, a tápanyagforrások apadása éhínséghez, a vízhiány a higiéniai állapotok romlásához, a szennyezettség az immunrendszer gyengüléséhez, a víz és a földterületek miatti konfliktusok által előidézett társadalmi zűrzavar a fertőző betegségek növekvő terjedéséhez vezethet – hangsúlyozták a szakértők egy londoni klíma- és egészségügyi konferencián.
Az egészségügyi következmények Európában is éreztetni fogják a hatásukat. „A magas jövedelmű országok túlfogyasztása már mostanra ökológiai és pénzügyi válsághoz vezetett – mondta Ian Roberts, a londoni Higiéniai és Trópusi Betegségek Intézetének munkatársa. – Az emberi egészség számára a szénalapú fűtőanyagok növekvő használata jelenti a legnagyobb kockázatot, mivel szív-, és érrendszeri megbetegedést, agyi-érkatasztrófát és rákot okozhat.”
A Föld népessége becslések szerint 2050-re több mint tízmilliárdra duzzad, még nagyobb nyomásnak kitéve a természeti erőforrásokat.
Az EU energia fogyasztásának mintegy harmadát a háztartások teszik ki, míg a személygépjárművek a közlekedésből származó kibocsátás durván feléért felelősek; következésképpen minden egyes ember közvetlen hatással van a kibocsátásokra.
Milyen változásokra is számíthatunk a jövőben?
A számítógépes modellek azt jósolják, hogy
- a globális átlagos hőmérséklet 1,4-5,8 °C-kal emelkedik 2100-ra,
- tovább emelkedik a tengerszint 9 és 88 cm között,
- több csapadék a mérsékelt égövi zónában és Délkelet-Ázsiában, ennek következtében valószínűen árvizek várhatók,
- kevesebb csapadék Közép-Ázsiában, a mediterrán térségben, Afrika egyes részein,
- Ausztrália és Új-Zéland területein, ennek következtében aszály várható,
- egyre gyakoribb és erősen szélsőséges időjárás: túl magas hőmérséklet, viharok és hurrikánok,
- az éghajlatváltozással egyes betegségek elterjedése, mint például a malária, és
- az Északi-sark és az Antarktisz további felmelegedése, ami a jég eltűnését eredményezi.
Mi a teendő most?
Többen arra hivatkoznak, hogy Földünk hosszú történelme során már sokszor változott az éghajlat, olyan is volt, amikor a Déli-sarkon pálmafák nőttek és krokodilok úszkáltak a tengerben. Azonban a mostani változás rendkívül gyorsan következik be, és nincs esélyünk az alkalmazkodásra. Még ha az összes emberi eredetű kibocsátást teljesen leállítanák, a változás akkor is folytatódna. E problémán csak a tudatos energiafelhasználás, a tudatos életvitel, és a környezet fokozott védelme segíthet. Ennek érdekében törekedjünk a környezettudatos magatartásra mindennapjaink során is, vásároljunk inkább környezetbarát és energiahatékony termékeket, keressük az ökocímkéket! Fontos tudni ugyanakkor, hogy hozzájárulhatunk a más ágazatokból eredő kibocsátások csökkentéséhez is a hulladék mennyiségének visszafogásával, vagy például azzal, hogy odafigyelünk arra, hogy a hulladék újrahasznosítható vagy komposztálható legyen. Szemléletes példa, hogy egy alumínium edény újrahasznosítása tízszer kevesebb energiába kerül, mint egy új gyártása. Emellett, mindannyian sokat tehetünk a szén-dioxid mentes társadalom megvalósításához a megújuló energiaforrások alkalmazásának előmozdításával.
Forrás:
Magyar Nemzet
cdb.int
