(Magyar) Öko, bio, natúr? Útmutatás a biotermékek útvesztőjében

Gyakran vitatott kérdés manapság az, hogy mit nevezhetünk „bio”-nak vagy „öko”-nak, mi a „natúr”, a „reform”, az „alternatív” vagy az „integrált” kifejezés jelentése, mit takarnak az egyes termékcímkék. A legtöbb bizonytalanságot kiváltó kérdés viszont legfőképp az, hogy mely jelölésekben bízhat a fogyasztó, melyek azok a termékek, amik valóban egészségesek és a legkevésbé terhelik a környezetet.

Mindenekelőtt érdemes tisztázni a fent említett kifejezések jelentését illetve a köztük lévő különbséget. Sokan gondolják a „bio” és az „öko” jelzőkről, hogy eltérő jelentéstartalommal vagy feltételekkel bírnak. A két kifejezés között azonban nincs különbség, ezt az I. Öko-Tudatosság Konferencián Dr. Roszík Péter, a Biokontroll Hungária ügyvezetője is megerősítette. Mindkét elnevezés tehát ugyanarra utal: ellenőrzött körülmények között, környezetkímélő módon termelt, semmilyen műtrágyát és szintetikus, toxikus anyagot nem tartalmazó, főként élelmiszeripari termékek jelölésére szolgálnak. A „bio” és „öko” mellett elfogadott még az „organikus” kifejezés is, az élelmiszerek kapcsán ezek ma már egyaránt védett fogalomnak számítanak. Csupán a különböző nyelvterületeken terjedt el más-más megnevezés. Hazánk bio-/ökogazdálkodására jelentős hatást gyakorolt Németország. Ennek köszönhetően a magyar köznyelvi szóhasználatban a „biológiai”, vagy röviden a „bio” jelző használata terjedt el. Így hívják a termelési/gazdálkodási módszert, magukat a terméket és a gazdálkodókat, sőt a bioboltok is ennek köszönhetik nevüket.

A legszigorúbb követelmények tehát a bio/öko/organikus termékekre vonatkoznak. A többi kifejezés ezzel szemben gyengébb vagy egészen más jellegű feltételeket foglal magában, vagyis a jogszabályi háttér miatt ezek élesen elkülönülnek a biotermékektől. Nézzük, akkor mégis mit jelentenek ezek a kifejezések:

• natúr = természetes, kevésbé feldolgozott, adalékanyagtól többnyire mentes termék
• alternatív = a hagyományostól eltérő, más termék
• integrált = speciális környezetkímélő növényvédelemmel előállított termék
• reform = az adott időben egészségesnek és az előző kordivathoz képest újnak vélt termék

Az, hogy az egyes termékcsoportok esetén milyen kritériumok szabályozzák a környezetbarát minősítéseket, illetve melyek azok a hivatalos kifejezések és jelölések, amik a termékek valódi egészséges és környezetbarát voltát igazolják, nagyrészt országonként változóak.

Az élelmiszerek vonatkozásában viszonylag egyszerű a helyzet. Rájuk nézve az EU-ban, így Magyarországon is jogszabály (a Tanács 2092/91/EGK rendelete) írja elő, hogy milyen követelmények betartása esetén lehet a termék “bio”, “öko” jelölésű. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztók és a termelők között kizárt a félreértés, és azt is, hogy szabálysértést követnek el mindazok, akik a jelölést nem az előírásoknak megfelelően és az ellenőrzési rendszerben előállított termékre alkalmazzák. Az EU bio jelzésén kívül Magyarországon a Biokontroll Hungária, a Magyar Biokultúra Szövetség és a Hungária Öko Garancia védjegyeit kell keresni a valódi bio élelmiszereken. A bio élelmiszerekről és minősítésekről bővebben egy korábbi cikkünkben olvashat.

A vegyipari cikkek (pl. kozmetikumok, tisztítószerek) esetében már jóval nehezebb eligazodni a címkék és elnevezések között, mivel ezekre vonatkozóan nincs egységes EU jogszabály a bio/öko minősítésre, mint az élelmiszereknél. Sajnos ma még szinte bárki ráírhatja ezekre a termékekre, hogy az bio, organikus, natúr, vagy természetes, mindenféle vizsgálat és jogi eljárás nélkül. A káoszt tovább fokozza, hogy maguk a minősítő szervezetek előírásai is különböznek egymástól és a bio ill. natúr kifejezés kritériumai sincsenek jogilag egységesítve. Ha másban nem is, abban viszont biztosak lehetünk, hogy az adott termék megfelel az azt minősítő szervezet előírásainak. Ezért jó, ha az ember tájékozott a védjegyeket illetően, és felismeri a hiteles tanúsítást igazoló címkéket.

A következő cikkeinkben bemutatjuk a további és talán kevésbé ismert bio/öko és natúr minősítéseket.