Északi Hattyú, a skandináv országok ökocímkéje

1989 őszén a skandináv államokban működő Északi Miniszterek Tanácsa (Nordic Council of Ministers) vezette be az egész északi régióra (Norvégia, Svédország, Finnország, Izland és Dánia) érvényes Nordic Swan (magyarul: Északi Hattyú) elnevezésű ökocímkézési rendszert. Ez a rendszer volt az első, több nemzetet is magába foglaló ökocímkézési rendszer.

Az Északi Hattyú az ISO1024 szerinti I-es típusú ökocímkék csoportjába tartozik.

A Nordic Swan létrehozásának egyik fő célja az ökocímkék egyre bővülő választékából adódó zűrzavar megszüntetése, a címkézési rendszerek harmonizációja volt.

A Nordic Swan ökocímkézési rendszerben a nemzeti illetékes testületek látják el az adminisztratív teendőket, melyeket az Északi Ökocímkéző Testület (Nordic Ecolabelling Board) koordinál.

Norvégiában a nemzeti illetékes testület, mint alapítvány működik, míg Svédországban, Finnországban, és Dániában az ökocímkézési testületek a nemzeti szabványügyi hivatal részeként működnek. Izlandon a program a Környezetvédelmi Minisztérium keretein belül folytatja tevékenységét.

A skandináv ökocímke logója

Északi Hattyú ökocímke A Nordic Swan ökocímke egy repülő hattyút szimbolizáló embléma, melyhez kiegészítő szövegek kapcsolódnak. A kör alakú címke felső peremén az “északi környezetvédelmi címke” felirat látható az adott országnak megfelelő nyelven. A címke alatt található felirat szövegét a termékre vonatkozó feltételrendszer írja elő.

A Nordic Swan ökocímkézési rendelet előírása alapján a feliratnak fekete, a címkének padig fehér és zöld (bizonyos esetekben fekete-fehér) színűnek kell lennie.

A védjegyet 63 termékkategóriában ítélik oda. Az odaítélés a gyártási folyamatra összpontosítva történik, és annak alapján is, hogy a nyersanyagokat honnan szerzik be. A kritériumok átfogják a termék teljes életciklusát a nyersanyagoktól kezdve az energia- és vízfelhasználáson, a károsanyag-kibocsátáson, a hulladékkezelésen, az igazolt rostanyag-tartalmon és a vegyianyag-felhasználáson át a termék újra feldolgozhatóságáig.

Új minősítési feltételrendszerek kidolgozására minden érdekelt fél javaslatot tehet. A javaslatokat a nemzeti testületek regisztrálják és jelentik a testület vezetőségi ülésének. A feltételrendszerek általában három évig érvényesek, miután a változó technológiai feltételek és tudásanyag figyelembe vételével felülvizsgálják őket.

Pályázás és védjegyhasználat:

A címke megszerzéséhez az északi régió tagországaiból származó pályázó az adott ország nemzeti illetékes testületéhez nyújtja be a pályázatát. A nem tagországból származó pályázó annak az országnak a nemzeti illetékes testületéhez nyújthatja be a pályázatát, ahol az adott feltételrendszert kidolgozták.

A védjegy megszerzésével a gyártó jogosultságot szerez annak a többi tagországban történő használatára is, de azt csak külön regisztrációs díj ellenében használhatja az egyes tagországokban. A védjegyhasználati jog érvényessége az adott kritérium érvényességi idejétől függ. Ha a kritériumokban változás történik, újabb pályázatot kell beadni. Ha a kritériumok érvényességét változtatás nélkül fogadják el nem szükséges újabb pályázat benyújtása.

A címkét a terméken és annak csomagolásán lehet feltüntetni. Minden egyes engedélyhez egy hatjegyű azonosító szám tartozik, amit a címkével együtt fel kell tüntetni. A feltételek teljesülésének ellenőrzésére és az esetleges nem megfelelőségek feltárására az illetékes testület bizonyos időközönként helyszíni szemlét tarthat a védjegyhasználónál. Súlyos nem megfelelőségek vagy esetleges visszaélés esetén a védjegyhasználati jogot visszavonják.