Fenntarthatóság

Olyan fejlődés, amely anélkül elégíti ki a jelen generáció szükségleteit, hogy veszélyeztetné a jövő generáció esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket. A fenntartható fejlődés e szerint nemcsak a környezetvédelemre vonatkozik, hanem van társadalmi és gazdasági vetülete is.

A fenntartható fejlődés fogalmába ténylegesen minden beletartozik, és mindenkire hatással van, még azokra is, akik meg sem születtek. A várostervezésre éppúgy vonatkozik, mint az energiaipar újításaira vagy a kutatás-fejlesztés irányaira, a mezőgazdasági termelés mikéntjére és fogyasztási szokásaink változásaira is, tehát egész életmódunk együttesen képezi részét. Más szavakkal a fenntartható fejlődés elve szerint a cél a társadalmi jólét növelése. Ezért úgy célszerű gazdálkodni, hogy azt a környezettel összhangban tegyük, mivel a környezet a fejlődés és a gazdaság bázisa.

Az alábbiakban látható néhány elképzelés a fenntarthatóság társadalmi, környezeti, gazdasági dimenziójának hangsúlyairól:

Fenntartható fogyasztásnak nevezzük a szolgáltatások és a termékek oly módon történő felhasználását, amely

– kielégíti az alapvető szükségleteket,

– jobb életminőséget eredményez,

– de közben minimálisra csökkenti a természeti források és a mérgező anyagok használatát, valamint a hulladék- és szennyezőanyagok kibocsátását az adott szolgáltatás, illetve termék teljes életciklusa során annak érdekében, hogy azok a jövő nemzedékek szükségleteit ne veszélyeztessék.

A fenntartható fogyasztás szoros összefüggést mutat a termeléssel, elosztással, a termékek és szolgáltatások használatával, illetve a használat utáni magatartással, a termék feleslegessé válásával. A fenntartható fogyasztás alapvető feltétele, hogy a termékek teljes életciklusát figyelemmel kísérjük, újragondoljuk. Ez már csak azért is fontos, mert a mindennapi környezetterheléseknek 30-40%-a visszavezethető a magánháztartások fogyasztási folyamataira.

A fenntartható fogyasztás gondolata kettős tartalommal bír:

– egyrészt – a lényegét leszűkítő értelemben – magában foglalja a felhasznált termékek csökkentésére és a fogyasztási szokások változtatására irányuló törekvéseket;

– másrészt olyan tartós, új fogyasztói értékrend és jólét-felfogás kialakítására törekszik, amely a fenntarthatóság mindhárom pillérét és dimenzióját figyelembe veszi (Pillérek: ökológiai-ökonómiaiszociális; dimenziók; globális-regionális-lokális)

A problémára utaló kérdés lényege: melyik az a „fogyasztási minta”, amely nem a jövő generációk költségére történik?

A fenntartható fogyasztás két alapelv köré épül. A termékek és szolgáltatások dematerializációja, illetve a fogyasztási minták optimalizációja. Előbbi alatt a jobb erőforrás termelékenységet értjük (használjunk kevesebbet, csináljunk kevesebbet), utóbbi alatt, pedig az eddigitől eltérő, tudatos, megfelelő fogyasztást értjük.

A globális felmelegedés az üvegházhatás következménye és a klímaváltozás kiváltója. A klímaváltozás egyes földrajzi helyeken, mint például Európában vagy Észak-Amerikában akár lehűlést is eredményezhet.

A globális felmelegedés az elmúlt évtizedek folyamán a felszínközeli légrétegek és az óceánok átlaghőmérsékletében bekövetkezett emelkedést és annak előrejelzett folytatódását jelenti. A Föld felszíni levegőjének globális átlaghőmérséklete 0,7-0,8 fokkal emelkedett az utóbbi száz évben 2005-ig bezárólag. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) szerint “a XX. század közepe óta megfigyelt globális átlaghőmérséklet-emelkedés java része nagy valószínűséggel az emberi tevékenységek által megnövekedett koncentrációjú üvegházhatású gázoknak tudható be az üvegházhatás mechanizmusán keresztül.”

Az üvegházhatás alatt a Föld hőmegtartó tulajdonságát értjük. Ennek köszönhető, hogy egyáltalán lakható a bolygó, és nem a fagy ural mindent. A nap által sugárzott hő nem jut el teljes mértékben a Földre, egy része visszaverődik a világűrbe, másik része elveszik a légkörben, és csak a maradék hő jut el hozzánk. A Föld felszíne ezt a hőenergiát sugározza vissza a légkörbe, amelynek távozásában viszont akadályt jelentenek a külső falat képező üvegházhatású gázok. Napjaink problémája abban rejlik, hogy az egyik ilyen gáz – a széndioxid – mennyisége jelentős mértékben megnövekedett, így a visszasugárzott hő egyre kevésbé jut ki ezen a rétegen, és egyre melegebb lesz „idebent”, a bolygó légkörében.

Felmerül a kérdés, hogy a kék gazdaság „új színfoglalása” mennyiben indokolt, amikor a zöld gazdaság még ki sem bontakozott? A kék gazdaság „újdonsága” a rendszerszemléletben, a természeti környezetben fellelhető rendszerekben való gondolkodás elsajátításában rejlik a természet maximális hatékonyságú, önszabályozó folyamatainak gazdaságba való átültetésével. Még soha nem volt annyira egyértelmű, hogy a jelenlegi gazdasági modell nem képes mindenki alapvető szükségleteinek a kielégítésére.

Az eddigiekben megoldásként felvázolt zöld gazdaság azt ajánlja a beruházóknak, hogy fogadjanak el alacsonyabb beruházás-megtérülést, és kéri a fogyasztókat, hogy fizessenek többet. Ezek a megoldások életképesek lehetnek a gazdaság fellendülése esetén, de nem működnek válság esetén, és semmiképpen nem válhatnak meghatározó gazdasági modellé. Kapacitásaink drámai mértékű növelése szükséges annak érdekében, hogy mindenki alapszükségleteit ki tudjuk elégíteni.

A probléma megoldható a kék gazdaság által kínált gazdasági modell segítségével.

A kék gazdaság kiindulási pontjaként a Római Klub 2009-ben elfogadott, Günter Pauli által készített legújabb jelentésében megfogalmazott 100 innováció szolgál. Az innovációk alapja a tápanyagok és az energia olyan elven történő alkalmazása, amely – az ökoszisztémához hasonlóan – a természet erejét használja ki, úgy mint a vízesés, amely nem igényel külön energiát, a gravitáció ereje mozgatja.

Az innovációk már működő projektekben bizonyítják életképességüket: a gyakorlatban már kipróbált módszerekről van szó.

A kék gazdaság alkalmas arra, hogy a jelenleg elszigetelten működő kutatási területek, mint a regionális fejlődés, a tudásátadás, a versenyképesség, a gazdasági fejlődés modellezése új alapokon integrált rendszert alkothassanak. Egymást kiegészítve olyan egységes gazdasági modellt alkothatnak, amely lehetőséget teremt az elmélet és a gyakorlat párhuzamos fejlesztésére, és egy igazán fenntartható, jövőbe mutató gazdasági elmélet és gyakorlat megteremtésére. Mindezt hosszú távon, tartósan, a saját erőforrásaira alapozva, környezeti, gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt fenntartható módon teheti meg.