Környezetmenedzsment

Az adott vállalat általános menedzsment rendszerének azon alrendszere, amely tartalmazza azokat a tervezési és ellenőrzési tevékenységeket, hatás- és felelősségi köröket, gyakorlati alkalmazásokat, eljárásokat és folyamatokat, erőforrásokat, amelyek a környezeti politika kidolgozására, bevezetésére, megvalósítására, fenntartására és felülvizsgálatára irányulnak. Célja, hogy a vállalkozás üzletvitele és egész gazdálkodása során figyelembe vegye a környezetvédelem szempontjait. Vagyis minél kevesebb energiát, vizet és nyersanyagot használjon, minél kevesebb káros anyagot bocsájtson ki a gyártási és szállítási folyamatok során, hulladékait pedig megfelelően ártalmatlanítsa. Ez fontos lehet a társadalmi megítélés szempontjából is, továbbá jelentős költségmegtakarításokhoz vezethet. Ilyen rendszer az  ISO 14001 és az  EMAS is.

A környezeti vagy környezetvédelmi politika a szervezet nyilatkozata szándékairól és alapelveiről az átfogó környezeti teljesítményre vonatkozólag. A környezeti politika egyben keretet ad a működéshez és a környezeti célok, követelmények felállításához.

A felső vezetésnek meg kell határoznia a szervezet környezeti politikáját, és biztosítania kell, hogy az:

• Megfeleljen a tevékenységek, termékek vagy szolgáltatások természetének, méretének és környezeti hatásainak,
• Magában foglalja a folyamatos fejlesztésre és a környezetszennyezés megelőzésére vonatkozó elkötelezettséget,
• Tartalmazza a szervezetre vonatkozó környezetvédelmi törvényeknek és előírásoknak, valamint más, a szervezet által aláírt követelményeknek való megfelelésre vonatkozó kötelezettséget,
• Keretet biztosítson a környezeti célok és követelmények rögzítéséhez és felülvizsgálatához,
• Dokumentálásra, bevezetésre, és folyamatos fejlesztésre kerüljön, és minden munkavállalót tájékoztassanak róla,
• Hozzáférhető legyen a nyilvánosság számára,
• Kialakítását a vezetőség legfelső szintjének kell kezdeményezni, kialakítani, és aktívan támogatni,
• Átfogó iránymutatást kell, hogy adjon, kijelölve a működés alapelveit a szervezet környezeti menedzsment rendszerének megvalósításához és fejlesztéséhez. Megfelelően világosnak kell lennie, hogy érthető legyen belső és külső érdekelt felek számára,
• Alkalmazási területe legyen egyértelműen azonosítható, és legyen összhangban a biztonságtechnikai, munkavédelmi, minőségügyi és más politikákkal.

Valamely szervezet tevékenységének, termékeinek vagy szolgáltatásainak olyan eleme, amely kölcsönhatásba kerülhet a környezettel.

A környezeti tényezők és hatások közötti kapcsolat egy ok-okozati összefüggés.

A környezetben végbemenő mindennemű változás, akár káros, akár hasznos, amely részben vagy egészben az adott szervezet, intézmény környezeti tényezőinek eredménye. Folyamata: Hatótényező (a hatás kiváltója) → hatásfolyamat → hatásviselő (a hatásnak kitett élőlény) és hatásterület (az a terület, ahol a környezeti tényezők a tevékenység következtében számottevően megváltoznak).

A környezeti tényezők és hatások közötti kapcsolat egy ok-okozati összefüggés. A környezeti hatás arra a változásra (pl. vizek szennyezése vagy egy természeti erőforrás kimerítése) vonatkozik, amely a tényező hatására a környezetbe lejátszódik.

A környezeti hatások értékelése során lehetőség szerint törekedni kell a számszerűsítésre és olyan mutatók alkalmazására, melyek segítségével az évek múlásával mérhető lesz a környezeti teljesítmény változása, javulása.

Egy adott szervezet irányításának mérhető eredményei a környezeti tényezők tekintetében.

Egy ember vagy egy adott terület népességének a természetre gyakorolt hatását egy hektárban kifejezett mutatószámmal, az ökológiai lábnyommal lehet leírni. A ökológiai lábnyom az a terület, ami károsodás nélkül meg tudja termelni az aktuális életvitelünkhöz szükséges javakat (élelem, energia, stb.).

Hogyan is számoljuk ki az ökolábnyom értékét? A lábnyom összetevői a következők: az a terület, amelyen a táplálkozáshoz szükséges gabona megtermelhető; az a legelőnagyság, amely a hústermeléshez nélkülözhetetlen; a fa- és papírfogyasztásunkat fedező erdőterület; a hal, rák és más vízi állatok fogyasztásával arányos tengeri terület; a lakáshoz szükséges földterület és az az erdőterület, amely az energiafogyasztás során keletkező szén-dioxidot megköti. Hogy megkönnyítsék a számítást, e kategóriákat az étkezési, utazási, szabadidős szokások, lakásviszonyok és a fogyasztási cikkek felhasználásai adják. Mivel az ökolábnyom egy számítási módszer,  vagyis mérhető, ezért képesek vagyunk változtatni is rajta. Ha tudjuk, hogy mennyi természeti erőforrást használunk, és hogy mennyi áll a rendelkezésünkre, azaz tisztában vagyunk az ökológiai lábnyomunk méretével, akkor csökkenteni is tudjuk azt. Az ökolábnyom-számítások pontosan erre hívják fel a figyelmet, hogy szükséges annak a térnek a csökkentése, amelyet az emberek bolygónk felszínéből elhasználnak. Nemcsak a jövő, hanem a jelen fontos kérdése is tisztázni azt, hogy mennyi forrásunk van, és mire van ténylegesen szükségünk.

Az alábbi linken egy gyors és egyszerű kérdőív segítségével kiszámíthatjátok ökolábnyomotok hozzávetőleges méretét!

http://www.kothalo.hu/labnyom/

A túlfogyasztás és a pazarló életmód az ivóvizet sem kíméli: az ökolábnyom mellett az Élő bolygó jelentés bevezette a vízlábnyom fogalmát, ami megmutatja, hogy mennyi az egyes nemzetek vízfogyasztása (ebben a létfenntartást biztosító termékek előállításához szükséges vízmennyiség is benne van). Az átlagos vízfogyasztás 1,24 millió liter/fő évente. Magyarország ebből a szempontból jó helyen áll, 750 ezer literrel a 126. helyet foglalja el a 150-ből.

A zöld beszerzés annyit jelent, hogy vásárlásaink során hangsúlyosan vesszük figyelembe a környezetvédelem szempontjait. A cél az emberi egészség és a környezet védelme. A zöld termékek a közhiedelemmel ellentétben nem minden esetben drágábbak, a kezdeti beszerzési költségeket kompenzálják a kisebb működési költségek (főleg az energiát fogyasztó berendezések esetében).

Bővebben a zöld beszerzésről itt olvashat!

A zöld közbeszerzés a közszféra olyan beszerzési koncepciója, amely során figyelembe veszik a környezetvédelem szempontjait, és olyan megoldásokat keresnek, amelyek életciklusuk során a lehető legkisebb hatást gyakorolják a környezetre. A közbeszerzésekben a zöld szempontok megjelenhetnek a szerződés tárgyának megjelölésekor, a bírálati szempontok között, a műszaki leírásban, a szerződési feltételekben és az alkalmassági feltételek között is.

A zöld közbeszerzésről bővebben itt olvashat!

A környezeti értelemben vett életciklus a „bölcsőtől a bölcsőig” szemléletet jelenti a marketing életciklussal szemben. Míg egy termék marketing életciklusa a bevezetés, növekedés, érettség, hanyatlás elemekkel jellemezhető, addig a környezeti megközelítés szerint a „bölcsőtől a bölcsőig”, vagyis cradle to cradle (C2C ) koncepció szerint az alapanyagok kiválasztásától kezdve a gyártás, szállítás, használat-fogyasztás és a hulladékká válás környezeti hatásait is figyelembe kell venni a terméktervezése, használata során. A C2C koncepciója szerint a tervezés-készítés-használat most még nyílt linearitását oly módon kellene zárttá tenni, hogy az anyagok teljes mértékben visszakerüljenek az ipari körforgásba vagy biológiai lebomlás útján a természetbe.

Egy olyan módszer, amely a termékek környezeti hatásait összegzi a „bölcsőtől a bölcsőig” szemléletnek megfelelően, az alapanyagok kiválasztásától kezdve a gyártás, szállítás, használat, fogyasztás és a hulladékká válás környezeti hatásait is figyelembe véve.

Product Lifecycle Analysis (termék életciklus elemzés), az életciklus vagy a teljes életciklus elemzése bővebb értelemben az egyes anyagok, késztermékek vagy feldolgozási folyamatok felhasználási és alkalmazási területének összehasonlító vizsgálatát jelenti ökológiai, közgazdasági és társadalmi összefüggésben.

Alapelve, hogy a környezeti hatásokat nemcsak egyetlen fázisban – például a termelés vagy a fogyasztás során –, hanem a ”bölcsőtől a sírig”, azaz a termékek, és szolgáltatások összes életszakaszában figyelembe kell venni. A termék teljes életciklusára levetített környezetkárosító hatásról készített elemzésnek ezért tartalmaznia kell a gyártás során felmerülő lehetséges szempontokat, mint például: a felhasznált nyersanyagok, az energia- és vízfelhasználás, a gyártás során keletkezett károsanyag-kibocsátás, valamint a hulladékkezelés; továbbá az értékesített termékkel kapcsolatos szempontokat egyaránt, mint például: az igazolt rostanyag-tartalom és a vegyianyag-felhasználás és a termék újra feldolgozhatósága.

Az életciklus-elemzés három alapvető módszere a következő:

– Statisztikai elemzés

– Input-output analízis

– Folyamatelemzés

A gyakorlatban az életciklus elemzés elképzelhetetlen jól áttekinthető, részletes folyamatábra nélkül. A folyamatot alkotó egyes modulok leírásánál ki kell térni arra, hol kezdődik az adott modul, milyen műveleteket, átalakításokat végeznek ebben a fázisban, illetve hol van az adott modul vége.

Az adatokat be lehet gyűjteni a működési területről, de ezen kívül lehet számításokon alapuló, vagy más tanulmányokból, publikációkból származó adatokat is használni.

Az energiamenedzsment alatt azokat a tevékenységeket, folyamatokat értjük, melyek segítségével hatékonyabbá tehető energiafelhasználásunk.

„A szervezet egymással kölcsönhatásban álló vagy egymásra hatással lévő elemeinek halmaza, amelyek az energiapolitika és az energiacélok létrehozását, valamint e célok elérését szolgálják.”
MSZ EN ISO 16001

A szabvány célja, hogy segítse a szervezeteket azoknak a rendszereknek és folyamatoknak a kialakításában, amelyek az energiahatékonyság növeléséhez szükségesek.

Az energiamenedzsmentről bővebben itt olvashat!

Az ipari ökológia alapja az ipari metabolizmus, amely az ipari szervezetek és ökoszisztémák közötti analógia tökéletesítésére törekszik. Cél az lenne, hogy az ipari szervezetek hasonlítsanak a természetben lévőkre.

Forrás: http://ipariokologia.blogspot.com/

„…Az analógia az ipari ökoszisztémák koncepciója és biológiai ökoszisztémák között nem tökéletes, de sokat lehet nyerni abból, ha egy ipari rendszer utánozza biológiai analógjának legjobb tulajdonságait. …”

Frosch & Gallopoulos,Royal Society, London, February 21, 1990

“Az ipari ökológia lényegét megalapozó elképzelés az ipari rendszerek kialakításának gondolata a természetes ökoszisztémák alapján.”

D. O’Rourke, L. Connelly, C.P. Koshland: Industrial ecology: a critical review.Int. J. Environment and Pollution, Vol. 6, 1996. No. 2-3: p.89

Az ipari ökológia az anyag- és energiafelhasználás minimalizálásával, az elfogadható emberi életminőség biztosításával, az emberi tevékenység környezeti hatásának a természeti környezet fenntarthatóságát biztosító szintre történő korlátozásával, a rendszerek gazdasági életképességének megőrzésével dinamikus, rendszeralapú keretet nyújt a fenntartható emberi tevékenység számára.

Az ipari ökorendszer alapvető sajátossága (Garner, 1995):

• az ipari és környezeti rendszerek kölcsönhatásainak rendszerszemléletű vizsgálata;

• az anyag- és energiaáramok, és ezek átalakulásainak együttes figyelembevétele;

• a technológiai és környezeti problémák multidiszciplináris megközelítése;

• a lineáris (nyitott) rendszerek átalakítása ciklikus (zárt) rendszerekké, úgy, hogy az egyik technológiában képződő hulladék egy másik technológiában alapanyagként hasznosul;

• törekvés az ipari folyamatok környezeti hatásainak csökkentésére;

• az ipari rendszerek és a környezet működésének összehangolása; az ipari rendszereknek a fenntartható környezeti rendszerekhez való hasonlatossá tétele.

Az ipari ökológiai rendszerek bármilyen termelésből, feldolgozásból és fogyasztásból állhatnak. Az ilyen rendszerek öt fő alkotóelemét érdemes megkülönböztetni. Ezek a nyersanyag és alapanyag termelés, az energiaforrás(ok), az anyagok átalakításával, feldolgozásával és a termékek gyártásával foglalkozó szektor, a hulladék feldolgozó szektor és a felhasználó/fogyasztó szektor. Az ilyen rendszerek négy fő csomópontja közötti anyagáramlás erőteljes, s a rendszer minden alkotóeleme abba az irányba fejlődik, amely biztosítja, hogy a rendszer egészének anyag- és energiafelhasználása optimális legyen.

Ipari ökológia és hulladékfeldolgozás, Szépvölgyi János, Magyar Tudományos Akadémia Kémiai Kutató Központ, Anyag- és Környezetkémiai Intézet (2003)

A gazdaság, illetve a vállalatok folyamatos elkötelezettsége a fenntartható fejlődés felé.

A Corporate Social Responsibility (CSR) annyit jelent, hogy a vállalatok önkéntesen, szociális és környezeti szempontokat érvényesítenek üzleti tevékenységükben és a partnereikkel fenntartott kapcsolataikban.

A CSR ezen meghatározása a vállalatok felelősségét három fenntarthatósági pillérre helyezi:

– gazdaság / profit /

– szociális ügyek / emberek /

– környezet / bolygó /

A CSR menedzsment úgy integrálja a vállalati célkitűzésekbe a szociális és ökológiai célokat, hogy a gazdasági siker kombinálható legyen a társadalmi és környezeti előnyökkel, vagyis kölcsönösen előnyös win-win helyzet jöjjön létre.

Ennek tükrében a vállalati CSR tevékenységek része lehet a zöld beszerzési rendszer bevezetése is és egyéb fenntarthatósági programok kidolgozása is.

„A vállalatok társadalmi felelősségvállalása az a vállalati gyakorlat, amikor a vállalat értékrendje alapján önkéntes, a szabályozáson túlmutató módon környezeti és társadalmi szempontokat épít be az érintett felekkel való kapcsolatrendszerébe és működési gyakorlatába.” (Európai Bizottság Zöld Könyve, 2001 alapján)

A társadalmi felelősségvállalás magában foglalja az alábbi kérdések kezelését:

– a környezetvédelem,

– a korrupció csökkentése,

– a méltányos munkakörülmények elősegítése és intézményesítése,

– a helyi és szélesebb értelemben vett társadalom segítése,valamint,

– a marketing igazságtartalmának növelése,

– vállalatok etikus viselkedése,

– életszínvonal növelése.

(World Bank Institute 2004-es definíciója alapján)

„A vállalatok társadalmi felelősségvállalása a vállalat folyamatos elkötelezettsége az etikus viselkedésre és a gazdasági fejlődéshez való hozzájárulásra, miközben a munkavállalói és családjuk valamint a helyi közösségek és a tágabb társadalom életminőségét javítja.” (Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért (WBCSD) 1998.)

CSR manapság…

„A válaszadók véleménye alapján pénzügyi válság nem érintette a fenntarthatósággal kapcsolatos vállalati tevékenységek intenzitását, sőt többen úgy vélekedtek, hogy ezek a tevékenységek még segíthetnek jelen pénzügyi körülmények között a versenyképesség növelésében. A válaszadók többsége lehetőségnek értelmezte válságot a vállalati fenntarthatóság elérésében.” (Vállalati Fenntarthatósági Barométer – egy esetpélda, Harazin Piroska, 2011)

A szelektív hulladékgyűjtés a hulladékok anyagfajta szerinti elkülönített gyűjtését jelenti. A háztartásokban és a vállalkozásoknál, intézményekben különféle termékek és csomagolásaik válnak hulladékká, ezek jó része alkalmas hasznosításra, így különgyűjtésükkel lehetővé tesszük azok ismételt feldolgozását.

Az 5 lépcsős hulladék hierarchia:

1. Megelőzés (prevention)

2. Újrafelhasználás (re-use)

3. Újrahasznosítás (re-cycle)

4. Egyéb hasznosítási eljárások (recovery)

5. Lerakás (disposal)

Egyértelműen a megelőzés a legfontosabb, ennek mértéke rajtunk áll, mi szabályozhatjuk, hogy mit engedünk magunkra tukmálni a felesleges csomagolóanyagok és kütyük világából. Rengeteget tehetünk a saját szintünkön, hogy a keletkező hulladék mennyisége kisebb legyen és a további lépcsőkre már csak kevés hányada juthasson. Jól nézzük meg mit veszünk a pénzünkön, hisz ezáltal voksot adunk az adott termékre és annak előállítójára.

A korszerű hulladékgazdálkodásban a megelőzés a legelső lépés, hiszen “az a hulladék a legjobb, ami nem is keletkezik”. Ennek érdekében hulladékszegény technológiákat, gazdasági ösztönzőket kell bevezetni.

Mit kezdjünk tehát a keletkezett hulladékokkal?

Hogyan tudnánk csökkenteni ezt az óriási keletkező hulladékmennyiséget?

Hogyan tudnánk csökkenteni a környezetre gyakorolt terhelését, szennyezését?

Ezekre a kérdésekre ad választ a következő prioritási (fontossági) sorrend, melyet betartva hatékonyan lehet csökkenteni a hulladékok mennyiségét és környezetre gyakorolt terhelésük mértékét.

– a betétdíjas csomagolás alkalmazása

– hosszú élettartamú termékek gyártása

– kisebb tömegű termékek gyártása

– javítható termékek gyártása, a kisipari javító szolgáltatások támogatása

– termékhelyettesítés – a hulladékképző termék felváltása

– takarékos termékhasználat – a használati idő növelése

– a fogyasztás csökkentése – bizonyos termékekről való lemondás

– környezetterhelő termékek adóztatása (pl. írországi szatyoradó)

Az egyik lehetséges és leghatásosabb megelőzési technika a környezettudatos vásárlás. A megnövekedett kínálat, a reklámok és az akciók sokszor felesleges vásárlásokba “hajszolnak” bele minket, ami túlfogyasztáshoz vezet. Sokszor az eredmény az, hogy már a fogyasztás előtt lejár a termék szavatossága, vagy esetleg nem is használjuk őket rendszeresen és hamar felesleges lom, kacat válik belőlük.
A vásárlás egy döntés. Eldöntheted, mit és kit támogatsz pénzeddel, és mit nem. Nem kell támogatnod a környezetszennyezést, vegyszerezést, gyermekmunkát, a buta, káros és felesleges dolgok tömeges gyártását. Vásárolj tudatosan, piacon és támogasd ezzel is a hazai termelőket, a hazai élelmiszer előállítást!

További információk a www.hulladekboltermek.hu weboldalon találhatók!